Epidermális lipidekA korneocitákon kívül az epidermális lipidek a bőr barrier funkciójának a központi elemei. Ezek alkotják a „maltert“, azaz a szaruréteg sejtjeinek cementjét, amely a „téglák“ vagyis a korneociták között fut. A bőr saját lipidjei az epidermis sejtjeiben szintetizálódnak, intermedier anyagcsere termékekből és esszenciális, a táplálékkal felvett zsírsavakból. A mono-, di- és triglicerideken kívül koleszterint, ceramidokat és foszfolipideket tartalmaznak.
Az érési folyamat során a poláris glükolipidek, foszfolipidek és szterolészterek enzimatikus úton olyan apoláris lipidekké alakulnak, mint a ceramidok vagy a szabad zsírsavak. Kialakul a permeábilitási barrierként funkcionáló semipermeábilis korneocitalipid-barrier.
A permeábilitási barrier sérülésének következményei Ha a legfelső korneocitarétegeket eltávolítjuk, például egy ragtapasszal, az epidermális lipidek is elvesznek a bőrből. Ezután víz, kémiai anyagok és patogén mikroorganizmusok jutnak a bőr mélyebb rétegeibe. Eközben több víz jut a bőr mélyebb rétegeiből a felszínre, vagyis a transzepidermális vízvesztés fokozódik. |
A foszfolipidek a sejtmembrán fontos összetevői. A foszfor foszfátion formájában esszenciális a szervezet számára, így a foszfolipidek lebontása a hámsejt-differenciálódás (kornifikáció) alatt megy végbe.
Az epidermális lipidek a keratinociták Golgi "készülékében" szintetizálódnak.
A lipidek az Odland testecskékben tárolódnak és a felső granuláris rétegben exocitózis útján jutnak az intercelluláris térbe.
|
|
|
A regenerációt befolyásoló hatások
|
Az epidermális lipidek alkotják a korneocitákat összetartó cementet (tégla-malter modell). 2. Golgi "készülék" 6. Kétrétegű lipidmembrán |




