Az epidermis

A bőr legfelső rétegeként komoly védelmet jelent olyan környezeti hatásokkal szemben, mint a toxinok, a baktériumok és a folyadékvesztés. A test nagy részén vastagsága mindössze körülbelül 0,1 mm. Az arcon még ennél is vékonyabb, csupán 0,02 milliméter. A lábfejen viszont lényegesen vastagabb: 1-5 mm közötti.

Az epidermis többnyire a keratinocitáknak nevezett speciális sejtekből áll, amelyek nevüket onnan kapták, hogy a bőr, a körmök és a haj külső rétegében található, keratinnek nevezett rostfehérjét termelik. A keratinociták az epidermis legbelső rétegében termelődnek és felfelé, a bőr felszíne felé mozognak. Mindeközben számos változáson esnek át, és öt jól megkülönböztethető réteget hoznak létre:

• Szaruréteg (stratum corneum)
• Világos sejtek rétege (stratum lucidum)
• A granuláris réteg (stratum granulosum)
• Tüskés sejtes réteg (stratum spinosum)
• Bazális sejtréteg (stratum basale)
  
  

Az epidermis diagramja: A bazális sejtek a differenciálódás során mag nélküli lapos hámsejtté alakulnak.

1. Szaruréteg (stratum corneum)

2. Világos sejtek rétege (stratum lucidum)

3. A granuláris réteg (stratum granulosum)

4. Tüskés sejtes réteg (stratum spinosum)

5. Bazális sejtréteg (stratum basale)

(a 6-os kép a bazális membránt mutatja)

Bazális sejtréteg (stratum basale)
Az epidermis legbelső rétegét alkotó bazális sejtek közvetlenül egy membránon terülnek el, amely az epidermist és a dermist választja el egymástól. A bazális sejtek őssejtekként viselkednek, folyamatos osztódással tartják fenn a regenerációhoz szükséges sejtmennyiséget. Ez a folyamatos újratermelődés idézi elő a bazális sejtek felfelé törekvését. A felsőbb rétegekbe jutáskor több változáson mennek keresztül, létrehozva az epidermis négy további rétegének jól megkülönböztethető típusú sejtjeit. A bazális rétegben helyezkednek el a melanociták, ezek a sejtek melanint vagy pigmenteket termelnek.

Tüskés sejtes réteg (stratum spinosum)
Ahogy a bazális sejtek felfelé haladnak, változáson esnek át és orsó alakuvá alakulnak. Ezen a ponton alakulnak ki a dezmoszómák (sűrű foltok, amelyek szerepet játszanak a sejtek összetartásában), és „tüskéket“ hoznak létre a sejtek között (innen ered a tüskés réteg kifejezés). Az ebben a rétegben lévő sejtek keratint és proteinrostokat is termelnek.

A granuláris réteg (stratum granulosum)
Ahogy a sejtek tovább mozognak felfelé, megkezdődik a keratinizáció folyamata. A sejtek citoplazmája kemény, szemcseszerű, keratohialinból álló fehérjéket termel, innen ered a stratum granulosum elnevezés. Miközben a sejtek felfelé haladnak, a keratohialinból keratin lesz.

Világos sejtek rétege (stratum lucidum)
Éppen a granuláris réteg felett a sejtek olyan sűrűn összezsúfolódnak, hogy összeragadnak és magjukat elvesztik. Ezáltal a sejtek megkülönböztethetetlenek egymástól. Ezek a keratinizáló sejtek emellett tartalmaznak egy eleidin nevű anyagot, amelynek magas a fénytörési kapacitása. Ez a rétegnek áttetsző megjelenést kölcsönöz (innen ered a világos réteg, a stratum lucidium elnevezés).

Szaruréteg (stratum corneum)
Az epidermis külső rétege a szaruréteg, amely lapos, mag nélküli elhajt sejtek kb. 20 rétegéből áll. Mire a sejtek elérik ezt a réteget, teljes mértékben keratinizálódnak. A sejtek között epidermális sejtek helyezkednek el. A rétegekből a felszínhez legközelebb eső sejtek rendszeresen leválnak a hámlás folyamata során. A sejtek szorosan összezsúfolt belső rétegei permeábilitási barriert alkotnak, amely megvédi a bőrt a környezeti tényezőkkel szemben.

Hámló, elszarusodott sejtek elektormikroszkópos képe