A bőr immunrendszere

A test mikroorganizmusok elleni saját védekezése közvetlenül a bőr felületén kezdődik. A faggyúmirigyekből származó különleges zsírsavak és bizonyos, a bőrflórához tartozó baktériumok akadályozzák meg a gombák és egyéb baktériumok növekedését. A verejtékben található bizonyos enzimek, a lizozimek károsíthatják a támadó baktériumok sejtfalát. Ha ezt az első védelmi vonalat, például sérülés következtében egy idegen anyag átlépi, a bőr immunrendszere azonnal aktiválódik. Több sejt vesz részt az idegen anyagok elleni védelemben. Ezek közé tartoznak a Langerhans sejtek is, amelyek specifikusak a bőr immunrendszerére.

A Langerhans sejtek (sötét pettyek) eloszlása húzott hólyag biopsziában 

A Langerhans sejtek eredete és működése
A dendritikus Langerhans sejtek a csontvelőből származnak. Az epidermisbe kerülve rendezett hálozatot hoznak létre, sűrűségük eléri a 700-800 sejtet négyzetmilliméterenként. Ezek a sejtek a makrofágokkal és granulocitákkal együtt az immunrendszer "őrszemei", és a mieloid sejtek közé tartoznak.

Elektromikroszkópos képük jellegzetes, intracelluláris szerkezetük miatt könnyen felismerhető. A sejtek teniszütőre emlékeztető szemcséket, "Langerhans-granulákat" tartalmaznak. Ezek fontos szerepet játszanak a receptor specifikus endocitózis folyamatokban.

A makrofágok, a fagociták egy fajtái, elsőként reagálnak a támadókra. A bőrben több formában fordulnak elő: az epidermisben Langerhans sejt, a dermisben szöveti makrofág képében vannak jelen.

A Langerhans sejtek feladatai
A Langerhans sejtek aktiválják az alvó T-helper sejteket, és T-sejt dependens immunválaszt indítanak be. Emiatt fontos szerepet játszanak a kontaktallergiák, a kilökődési- és a bőr más immunreakcióiban.

Az antigénekkel (vírusok, kontaktallergének, transzplantátumok) történt találkozás után a Langerhans sejt elhagyja az epidermist és a nyirokereken keresztül a nyirokcsomóba jut. Eközben a sejt érési folyamaton esik át, ami lehetővé teszi, hogy felszínén prezentálni tudja az antigént. Az elvándorló sejteket a csontvelőből kiáramló Langerhans sejtek helyettesítik.

A nyirokcsomóban az érett Langerhans sejtek aktiválják a prezentált antigénre specifikus receptorú T-helper sejteket. Ily módon irányítják az immunrendszer reakcióit.

A T-helper sejtek a T-limfociták csoportjába tartoznak. Szuppresszor és helper sejtekre oszthatók, az előbbiek az immunválaszt kontrollálják, az utóbbiak eliminálják az antigéneket.

Külső behatások a bőr immunrendszerére
Az epidermisben található Langerhans sejtek tevékenységét befolyásoló tényezők:

• a sejtek által termelt hírvivő molekulák (citokinek), pl. interleukin-10
• UV sugárzás
• fotokemoterápia
• immunszuppresszív gyógyszerek (pl. kortikoidok)

Intenzív UV expozíciót követően megfigyelték, hogy a Langerhans sejtek visszahúzzák dendritikus nyúlványaikat és elhagyják az epidermist. Az UV sugárzás következtében emelkedő interleukin-10 (IL-10) koncentráció hatására az egész immunrendszer működése csökken, még a nem besugárzott területeken is. Az így kialakuló immunszuppresszált területen a sejteknek lehetősége van az önreparációra, nem következik be a korai immunválasz, hogy a sérült sejteket eliminálja.

A genetikailag sérült sejteket nehéz felismerni.  A krónikus napexpozíciót követően bazális- és tüskéssejt-karcinomák alakulhatnak ki a sérült keratinocitákból.

Ezen felül az immunszuppresszió lehetetlenné teszi a mikroorganizmusok, pl. herpes vírusok elleni hatékony védelmet. Ez megmagyarázza, miért aktiválódik a herpeszes fertőzés UV expozíció után.

Csökkent számú epidermális Langerhans sejtek (sötét pettyek) húzott hólyag biopsziában, két nappal mesterséges fényexpozíció után.