Regeneráció és helyreállító mechanizmusok

A bőr többféle regenerációs és javító mechanizmussal rendelkezik. Ezek segítségével kivédheti a külső támadásokat és helyreállíthatja a kiesett funkciókat.

A szaruréteg reakciói
Külső mechanikus, fizikai vagy kémiai károsító hatás következtében a szaruréteg megvastagszik. Jó példa erre az intenzív UV besugárzás után bekövetkező bőrvastagodás, illetve a mechanikai terhelésnek kitett területeken (tenyér, talpak) kialakuló vastagodás.

Az UV sugárzást követő regeneráció
Az intenzív UV sugárzás primer elváltozásokat okoz a genetikai állományban. Az UV sugárzás által indukált szabadgyök-hatásra másodlagos károsodások következnek be a sejtfehérjék szerkezetében és a sejtmembránokban. A sérült DNS helyreállítására több lehetőség van.  Emberekben a legfontosabb a kivágás és posztreplikációs repair mechanizmus: a kivágás alapja a hibás DNS szakasz felismerése, eltávolítása és pótlása. Amennyiben a helyreállító mechanizmusok nem túlterheltek vagy hiányosak, ezzel a módszerrel elkerülhető a különféle mutációk kialakulása. A posztreplikációs helyreállító mechanizmus másrészről a hibás DNS-szegmens körül működik, ami azt jelenti, hogy figyelmen kívül hagyja a hibás szegmenst a genetikai kód leolvasásakor. A hibát csak később javítja a szervezet. Ez a módszer több hibát rejt magában, gyakran előfordul, hogy a helyreállítás következtében több mutáció alakul ki, mint az eredeti, sugárzás okozta károsodás miatt.

Többszöri lipidoldó tisztálkodószerrel végzett fürdés vezethet kémiai hatásra kialakult bőrkeményedéshez.

Bőrsérülést követő regeneráció
A bazális rétegben elhelyezkedő, folyamatos osztódásra képes őssejtek (proliferáció) biztosítják az epidermis állandó megújulását. Ha a sérülés csupán a legfelső bőrréteget érintette, vagyis horzsolódott, a seb hegképződés nélkül gyógyulhat.  Ha a folyamat a dermist (pl. egy fekély) és így a bazálmembránt is érinti, a seb hegképződéssel gyógyul. Ebben az esetben a sérült hámsejteket kötőszövettel helyettesíti a bőr. A sebgyógyulás egy többlépcsős, egymásra épülő folyamat. Először az alvadt vér létrehozza a sebfelületre tapadó membránt, a crustát. A következő lépés a sérült, elhalt sejtek eltakarítása, autolízise és fagocitózisa.  Ezzel párhuzamosan enzimatikus hatásra a kötőszöveti rostok feldarabolódnak. A mozgó immunsejtek és a fagociták aktivizálódnak és a nyirok segítségével a sebbe jutnak.

A felépítő vagy proliferációs stádiumban bekövetkezik a sebalap epitelizációja, új erek formálódnak, kialakul a kötőszövet és a kollagén rostok. A proliferációs fázis alatt a sejtosztódás elősegíthető bizonyos anyagok (pl. dexpanthenol) lokális alkalmazásával. Ez a gyorsabb és hatékonyabb gyógyulás feltétele. 

Autolízis során az elhalt szöveteket a sejtek által termelt lizoszómális enzimek emésztik fel. A fagocitózis aktív emésztési folyamat, a fagociták bekebelezik a törmelékeket.