A babák bőre

Bár a babák bőrének ugyanannyi rétege van, mint a felnőttekének, vastagsága azonban annak csak egyötöde, ezért kevésbé ellenálló. A bababőrre a következő jellemző még:

• Kevésbé elhatárolható szaruréteg kevésbé sűrűn elhelyezkedő sejtekkel, ami korlátozza a barrierfunkciót. Ez lehetővé teszi, hogy az anyagok könnyen átvándoroljanak és felszívódjanak a bőrbe.
• A kevésbé aktív verejték- és faggyúmirigyek a hidrolipid filmréteget és a védő savköpenyt meglehetősen legyengítik. Csak pubertás korban fokozódik a faggyúmirigyek termelése a hormonális változások révén.
• Nagy az UV érzékenységük a csökkent pigmentáció következtében (vannak melanociták, de kevésbé aktívak).

Ezen eltérések következtében a bababőr különösen érzékeny a kémiai, fizikai és mikrobiális behatásokra, és hajlamosabb a kiszáradásra. A babák nehezebben szabályozzák még a testhőmérsékletüket, mivel viszonylag nagy a testfelületük, a verejtékmirigyek aktivitása viszont még alacsony, csakúgy, mint a bőr keringési rendszerének az alkalmazkodóképessége.

A pelenkával fedett területek kiütése
A pelenkák elszigetelő jellege, valamint a vizelet, a széklet, az izzadtság és a mechanikai stressz (dörzsölődés) irritáló hatása miatt a bőr begyulladhat. A magasabb pH-nak köszönhetően az ureát bontó baktériumok elszaporodnak (ammónia keletkezik), a fehérjebontó enzimek aktiválódnak és bőrkárosító kontakt noxák termelődnek. Emellett a faecalis baktériumok és a candidák játszanak még fontos szerepet a pelenkakiütések kialakulásában.

Négyéves kortól kezdve a bőr lassan felnőtt bőrré fejlődik. Pubertás korra (12 év körüli korra) a gyermekbőr felveszi a felnőtt bőr szerkezetét és funkcióját.